BUDAÖRS FELVIRÁGZÁSA
Budaörs a budai hegyvidék legnagyobb települése. Történetét, kultúráját a fővároshoz való közelség, valamint a német nemzetiségű lakosság határozta meg.
A török hódoltság után az első telepeseket gróf Zichy Péterné Bercsényi Zsuzsanna hívta be, akikkel 1721. április 24-én kötött szerződést. Az egyezmény számos kedvezményt biztosított, ezzel is letelepedésre ösztönözve az ide érkezőket. Az 1739-es pestisjárvány törést okozott a település fejlődésében, az ezt követő betelepítések után azonban, köszönhetően a járvány- és háborúmentes időszaknak, békésebb évtizedek következtek, amelyek kedveztek a társadalmi és gazdasági viszonyok megszilárdulásának.
Budaörsön a földrajzi adottságok elsősorban a szőlőtermesztésnek kedveztek, amely művelési ág a XIX. században teljesedett ki. Ennek a virágzó kultúrának a legszebb emlékei azok a présházak és pincék voltak, amelyek a településtől északra önálló falut alkottak.
A virágzó időszaknak a filoxéra (szőlőgyökértetű) vetett véget, amely az 1880-as évek végére Budaörs szőlőinek nagy részét elpusztította. A későbbi években ezek egy részét helyreállították, illetve új területeket is kialakítottak, de borszőlőt elsősorban már csak saját szükségletre termeltek. Piacra a csemegeszőlőt, elsősorban a csiri-csurit vitték. A gazdák emellett másik megélhetési lehetőséget is kerestek: Budaörs az 1920-as évekre az ország egyik legjelentősebb őszibarack-termesztője lett.
Annak ellenére, hogy Budaörs korán polgárosodott, a megélhetésben kiemelkedő szerepet játszott a gazdálkodás. Emellett azonban fejlett iparral rendelkezett, a településen kisebb üzemek, gyárak is működtek: Hölle-pezsgő, Eller-kötöde stb.
TUDOD-E, HOGY DOLGOZTÁK FEL A SZŐLŐT?
VIRÁGZÓ KULTURÁLIS ÉLET
A korai polgárosodás jegyei a kulturális életben is megmutatkoztak. Már az első világháború előtt is több egyesület működött Budaörsön (lövészegylet, Lyra Dalkör, Önkéntes Tűzoltó Egyesület), amelyek aztán, kiegészülve más szervezetekkel, a két háború közt élték virágkorukat.
Az egyesületek működése a teljes közösséget átfogta, férfiak és nők, fiatalabb és idősebbek egyaránt megtalálhatták a számukra legmegfelelőbbet. Ezek egy részének nem csak a szórakoztatásban, hanem a fiatalok nevelésében is fontos szerepe volt, és működésük szorosan kapcsolódhatott a római katolikus egyházhoz.
A lányok nevelésében nagy jelentőséggel bírtak az Irgalmas Nővérek, akik 1884-ben, Krammer György hívására érkeztek Budaörsre. Felügyeletük alá tartozott az óvoda és a leányiskola. A település első iskolája az 1730-as évek végén épült. 1884-ig fiúk és lányok közös osztályokban tanultak, ezt követően viszont a lányok a későbbi posta épületébe költöztek, ahol már a rendhez tartozó apácák nevelték őket. Irányításuk alatt működött a Mária-lányok Egyesülete. A Mária-lányok nyakukban kék szalagra fűzött érmét viseltek, nevelésük szigorú szabályok szerint zajlott.
Szintén kiemelkedő szerepet játszott Budaörs életében a Lyra Dalkör, amelynek tagjai nemcsak énekléssel foglalkoztak. A Clementis László vezetésével 1912-ben megalakult egyesület az első világháború alatt szünetelt, de 1919-ben újjáalakult. A dalkör keretein belül színjátszó csoport működött, amely más településeken is fellépett. Aktív szereplői voltak a kőhegyi passiójátékoknak.
A virágzó egyesületi életet a második világháború törte meg, az utána bekövetkező politikai változások pedig nem tették lehetővé az újjáalakulást.
HOGY NÉZTEK KI AZ EGYESÜLETI EGYENRUHÁK?
VALLÁSOS ÉLET
Budaörs tisztán római katolikus település volt. Az istenfélő, vallásos lelkület a templomi év minden alkalmán megnyilvánult, vasár- és ünnepnapokon, zarándoklatokon, körmeneteken.
Különösen nagy tisztelet övezte a budaörsiek körében Szűz Máriát, amely elsősorban zarándoklatok formájában fejeződött ki. Kedvelt zarándokhely volt Máriaremete, Máriamakk, de legnagyobb útjuk minden évben Mariazellbe vezetett. Szervezetten, lovas kocsival, illetve Kurir-busszal utaztak. Az utolsó nagy zarándoklatot 1938-ban tartották meg.
Az egyházi ünnepek közül legfelemelőbb módon az Úrnapját ünnepelték meg, amikor a hívek virágszőnyeget készítettek, amelyen azután körbehordozták az Oltáriszentséget. Az egész falu készült erre a nagy ünnepre. A korabeli sajtó híradásainak köszönhetően pedig más településekről is eljöttek megcsodálni a színpompás alkotást.
A virágszőnyeg 4-5 méter széles és 2 kilométer hosszú volt. Különösen sok tennivaló akadt annál a négy háznál, ahol az oltárokat, a körmenet kápolnáit állították fel. A kápolnák belső oldalaira több száz, a legkülönbözőbb virágokból kötött koszorút akasztottak fel.
A virágszőnyeg mellett a kőhegyi passiójáték volt Budaörs másik nagy látványossága, amely a Lyra Dalkör szervezésében zajlott, de tematikájában a vallásossághoz kötődött.
Jézus szenvedéstörténetét először 1931-ben adták elő a Müller vendéglőben. Az első előadások sikere láttán felmerült a gondolat, hogy a passiójátékot szabadtéren, a Kő-hegyen mutassák be. A szervezőmunka irányítását Bató Géza tanár, kórusvezető, a budaörsi Passió szövegkönyvének szerzője vette a kezébe. Az első előadás 1933. június 11-én hangzott el. A játékokat 1939-ig szervezték meg.
TEKINTSD MEG A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTTI ARCHÍV SAJTÓANYAGOT!
A TOLNAI VILÁGLAPJA KORABELI BESZÁMOLÓJA A BUDAÖRSI ÚRNAPI KÖRMENETRŐL
VISELET
Budaörsöt az anyagi kultúra terén elsősorban szőlője és őszibarackja tette ismertté, de legalább ennyire fontos ismertetőjegye volt a településnek a kék harisnya.
Buda-vidék német településeinek viselete egységes volt. Elsősorban a szolid díszítés és a sötétebb színek jellemezték. A hasonlóság ellenére azonban valamennyi település viseletében voltak olyan jegyek, ruhadarabok, amelyek elkülönítették a többitől. Budaörsön ez a nők kék harisnyája volt. Ezt a térdig érő ruhadarabot télen gyapjúból, nyáron cérnából készítve hordták, fiatalok és idősebbek egyaránt. Jellegzetes ruhadarabnak tekinthető még a farpárna, amely kerekebbnek mutatta a csípőt, valamint a téglalap formára hajtott rumburgi vászonkötény.
Az ünnepi viselethez tartozott a fekete szövetből varrt, bélelt, a széleken zsinórral díszített és kapcsokkal záródó kiskabát. Az ez alá felvett selyem vállkendő rojtjai a kabát alól kilógva a kötényre simultak rá, ezzel díszesebbé téve a viseletet. A kiskabát világoskék selyemszoknyával és fehér rakott köténnyel kiegészülve a menyasszonyi viseletnek is részét képezte.
A nőkhöz hasonlóan a férfiak viseletét is egyszerűség jellemezte. Jellegzetes ruhadarabja volt a fekete szövetből készült, magasan záródó mellény, a kétsoros gombolású, legombolt gallérú kabát. Ünnepi alkalmakkor zsinórral díszített csizmanadrágot vettek fel. A hétköznapokon és vasárnap délután a férfiak viseletéhez hozzátartozott a melles kötény.
A hétköznapi viselet elsősorban anyagában különbözött az ünnepitől, kevésbé értékes, könnyen mosható anyagokból készítették el ezeket a darabokat, de elhasználódásuk miatt jóval kisebb számban maradtak fenn, mint az ünnepi viselet darabjai. Ennél is kevesebb tárgyi emlékkel rendelkezünk a gyermekviselet kapcsán, amely szabásában, formájában egyezett a felnőttekével.
ISMERD MEG A BUDAÖRSI NŐI VISELET EGYES RUHADARABJAIT!
ISMERD MEG A BUDAÖRSI FÉRFI VISELET EGYES RUHADARABJAIT!
KITELEPÍTÉS
Budaörs virágzó gazdasági és kulturális életét a második világháború törte meg, a németek kitelepítése pedig soha nem látott pusztulást okozott.
A telepítési terveknek megfelelően először a Budapest környéki németeket kezdték kitelepíteni, az első település pedig Budaörs volt. A kitelepítési bizottság mindazok listára való felvételéről döntött, akik az 1941. évi népszámlálásnál magukat német nemzetiségűeknek vagy anyanyelvűeknek mondták, illetve akik magyar hangzású nevüket németre változtatták, de a népszámlálásnál magukat magyarnak valló, ám német anyanyelvet használó személyek sem érezhették magukat biztonságban.
A kitelepítés 1946. január 19-én kezdődött meg. A kitelepítendőket álmukból ébresztették fel, a családoknak néhány órájuk volt arra, hogy összeszedjék a holmijukat. Február 5-ig további 6 transzportot indítottak el a budaörsi vasútállomásról. Nem egészen 3 hét alatt közel 6000 budaörsit kényszerítettek szülőfaluja elhagyására, 1947 augusztusában pedig még további 280 főt telepítettek ki, de immár nem Németország amerikai, hanem szovjet megszállási övezetébe.
A németek erőszakkal történő eltávolítása súlyos társadalmi változásokat eredményezett, a nemzetiségi megoszlás egyik pillanatról a másikra teljesen átalakult. Az események az élet minden területére kihatottak. A kitelepítés felbomlasztott egy több mint két évszázada, ugyan nehézségekkel, de működő gazdasági és társadalmi szerkezetet és súlyos veszteségeket okozott a népi kultúrában. A ki nem telepített őslakosok fokozatosan elhagyták régi szokásaikat, az egyesületek jelentős része feloszlott. Ennél is gyorsabb volt azonban a pusztulás az építészeti emlékek terén. Egy-két évtized alatt a pincefalu szinte nyomtalanul eltűnt. Jelentős károkat szenvedtek az egyházi építmények is.
HOGYAN ÉLTÉK MEG A BUDAÖRSIEK A KITELEPÍTÉST? HALLGASS BELE!
HAGYOMÁNYŐRZÉS
A németek erőszakkal történő eltávolítása drasztikusan átalakította Budaörsöt. Az itt maradtak azonban, ha nyíltan nem is tehették, családon belül továbbvitték őseik hagyományait, emlékét, az 1970-es évektől pedig városi szinten is megkezdődött a német örökség megmentése.
1983-ban újjáalakult Budaörs egyik legrégebbi egyesülete, a Lyra Dalkör, amelynek első vezetője ifj. Szakály Mátyás lett. A dalkör megalakítása óta tevékenyen részt vesz Budaörs német nemzetiségi és kulturális életében.
Az 1970-es években a tárgyi emlékek összegyűjtése is megkezdődött Füzér Ferencné, az 1. számú Óvoda igazgatójának vezetésével. Néhány év alatt azonban olyan jelentős anyag gyűlt össze, hogy állandó helyet kellett találni a gyűjteménynek. A városi vezetés mellett több helyi lakos, köztük Báder Györgyné és Hauser József is az ügy mellé állt, akiknek közreműködésével a Városi Tanács megvásárolta a Budapesti út 47/1 szám alatt álló épületet, ahol 1987. augusztus 18-án nyílt meg a múzeum. Megalapításával a hagyományok őrzése, a múlt feltárása intézményi keretek közé került, amely munka mellett a kezdetektől ott áll Budaörs Város Önkormányzata, 1994-től a német nemzetiségi önkormányzat, valamint számos civil egyesület és szervezet.
A tárgyak megőrzése mellett a Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény és a nemzetiségi önkormányzat kiemelt szerepet fordít azok bemutatására is, valamint a tudományos kutatómunkára, az ismeretek átadására, a helyi közösség összefogására, a megrongálódott vagy elpusztult értékek megmentésére. Ennek eredményeképpen számos kiadvány jelent meg, helyreállították az Ótemetőt, újjáépült a Kálvária és a Kőhegyi kápolna, 2000-ben pedig a nagyhírű passiójátékot is felélesztették.
HOGYAN ÉPÜLTEK ÚJJÁ ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEINK?
BUDAÖRS EGYKOR ÉS MA - PÁROSÍTSD A KÉPEKET!
