Unsere Heimat Wudersch/Budaörs vor 300 Jahren und eine kleine Heimatmuseum-Zeitreise

In der Gegend des heutigen Wudersch wohnten schon in der Urzeit Menschen und aufgrund der gefundenen Teile eines Mithras-Tempels am Rande der Gemeinde können wir auf römische Bewohner schließen. Die Herausbildung des heutigen Stadtbildes und des kulturellen Erbes begann aber dank der Familie Zichy vor 300 Jahren.  

Die Verheerungen des Türkenkrieges verschonten auch Wudersch nicht, das bei den Kämpfen sogar einen Teil des Kriegsschauplatzes bildete. An diese Türkenzeit erinnert uns der Name des Felsengipfels „Türkensprung”, wo nach Volksüberlieferung der letzte türkische Kommandant auf seinem Schlachtross reitend sich in den Abgrund gestürzt habe. Aber auch der „Vierundzwanzig Ochsenberg”, auf den die Türken mit 24 Ochsen ihre letzte Kanone hinaufgezogen haben. Im Juli 1659 erhielt Graf Stefan Zichy von König Leopold I. die Altofner und Visegrader Herrschaften. Dazu gehörten auch elf Ortschaften des damaligen Komitates Pilis, so auch Wudersch, und so gelangte unsere Gemeinde in den Besitz der Familie Zichy, welcher die deutschen Ansiedler zu großem Dank verpflichtet sind. Denn nach der Vertreibung des Türkenheeres, da es an Arbeitskräften fehlte, bemühten sich Privatgrundherren, wie auch die Familie Zichy, fleißige deutsche Bauern ins Land zu bringen.    

Nach historischen Quellen kamen unsere deutschen Siedlerahnen zwischen 1718 und 1720 nach Wudersch. Den Beweis dafür liefert uns ein für die Gemeinde wichtiges Dokument, der Ansiedlungsvertrag zwischen der Gräfin Zichy, Frau Susanna Bercsényi und den ersten deutschen Bewohnern, der vor 300 Jahren, am 21. April 1721 unterschrieben wurde. Aus dem ersten Punkt des Kontraktes geht hervor, dass von der Ansiedlung selbst bis zum Schließen des Ansiedlungsvertrages nur eine kurze Zeit verflossen sein konnte. Für die Wuderscher war noch der fünfte Punkt von großer Bedeutung, wonach sie beim Anlegen von Weingärten fünf Jahre steuerfrei waren und keine Herrschaftsabgabe, kein „Neuntel” leisten mussten. Darin lag der zukünftige Wohlstand der Gemeinde mit begründet. Eine harte Arbeit setzte jedoch ein, unsere Ahnen mussten ein völlig verwüstetes Gebiet urbar machen. Sie, die Wuderscher (bei der ersten Ansiedlung etwa 500 Personen) schufen aus dem ihnen zur Verfügung gestellten Pachtland in unermüdlichen Leistungen eine Kulturlandschaft. Von ihnen, von den Herkunftsorten der ersten großen Gruppe der deutschen Ansiedler, welche um 1720 nach Wudersch zogen, wissen wir leider nicht viel. Bei der zweiten Gruppe, die in den 1740ern nach der Pestseuche angesiedelt wurde, können wir wegen ihrer mittelbayrischen Mundart, auf die Heimat der Familien schließen, aber nicht immer, da sich die Anderssprechenden sprachlich dem bayrischen Dialekt angeglichen haben.   

Für die wirtschaftlich völlig gesunde Gemeinde war das Jahr 1766 von geschichtlicher Bedeutung. In diesem Jahr hat die Familie Zichy ihren langwierigen Prozess gegen die Kronherrschaft verloren und so wurde die Altofner Herrschaft, folglich auch Wudersch, kraft der Unveräußerlichkeit der Güter der Heiligen Ungarischen Krone den Kameralgütern wieder angeschlossen. Wudersch gehörte mehr als 100 Jahre lang den Zichys und die Wuderscher richteten aus diesem Anlass an die damalige Grundherrin ein Dankschreiben. Beim Lesen dieser Zeilen erfahren wir, dass unsere Ahnen der Familie Zichy in aufrichtiger Liebe und Dankbarkeit zugetan waren. Peter Zichy und sein Sohn Nikolaus Zichy erwiesen den Wuderscher Bewohnern gegenüber viel Verständnis und Zuneigung. Nikolaus Zichy unterstützte die Gemeinde, wo er nur konnte, so auch im Jahre 1738, als die Wuderscher eine eigene Kirche und Schule errichteten. Die beinahe nur von deutschen Siedlern bewohnte Gemeinde sah zu dieser Zeit auch wirtschaftlich einer Blüte entgegen und hatte ein Jahr nach der Übergabe an die Regierung Maria Theresias 920 Einwohner. Für das Jahr 1780 lesen wir in der „Canonica Visitatio”, dass von 1354 Einwohnern 1346 Personen dem Volkstum und der Sprache nach deutsch und 8 Personen slawisch waren, aber auch letztere sprachen gut deutsch.

Liebe Interessenten, liebe Freunde, zu „300-Jahre-Ansiedlungsvertrag“ lade ich Sie zu einer Heimatmuseum-Zeitreise ein, wo Sie unsere ältesten Fotos über das alte Wudersch sehen können!

Herzlichst, Dr. Kathi Gajdos-Frank

(Quelle: Budaörser Heimatbuch, Stuttgart, 1952)


Szülőföldünk Budaörs 300 évvel ezelőtt és a Heimatmuseum rendhagyó időutazása

Budaörs területén már az őskorban éltek emberek és a község határában talált Mithras-templom maradványai alapján a Római Birodalom alattvalói is laktak erre, de a mai városkép és kulturális örökségének kialakulása a Zichyeknek köszönhetően 300 éve kezdődött.

A török háború Budaörsöt sem kímélte, a település még harcmezővé is vált. Erre emlékeztet minket a „Törökugrató” meredek sziklatömbje, melyről a néphit szerint az utolsó török parancsnok a lován vágtatva a mélybe ugrott, valamint a „Huszonnégyökrös-hegy”, amelyre a törökök, huszonnégy ökörrel húzták föl utolsó ágyújukat! 1659 júliusában I. Lipót király odaajándékozta Zichy István grófnak az óbudai és visegrádi uradalmakat, ide tartozott az akkori Pilis megye 11 települése mellett Budaörs is, így került a település a Zichy család tulajdonába. A német betelepülők sokat köszönhetnek a Zichyeknek, hiszen a török seregek elűzése után – a kevés munkaerő miatt – a földesurak, mint a Zichy család azon fáradoztak, hogy szorgalmas német földműveseket hívjanak az országba.

Történelmi források alapján 1718 és 1720 között érkeztek az első német telepesek, melyet Budaörs számára fontos dokumentum igazol, Zichy grófnő, Bercsényi Zsuzsanna és az első budaörsi német lakosok között kötött letelepedési szerződés, amelyet 300 éve, 1721. április 21-én írtak alá. A dokumentum első pontjából arra következtethetünk, hogy a tényleges letelepedés és a letelepedési szerződés megkötése között csupán rövid idő telt el és benne nagy jelentőséggel bírt a szerződés ötödik pontjában leírt kedvezmény, amely szerint, ha valaki szőlőt telepít, akkor a rákövetkező öt évben adómentes és alatta mentesül az uraságnak járó terményadó – a kilenced – terhe alól is. Mindez alapot teremtett a község gyarapodásához. Igen kemény munka kezdődött, hiszen egy teljesen elpusztított területet kellett termékennyé tenni! Őseink azonban – az első telepeseknél körülbelül 500 emberről volt szó – a nekik jutatott bérleményből fáradhatatlan munkával gondosan művelt területet varázsoltak. Róluk, az 1720-as években érkezettekről, származásukról sajnos keveset tudunk. A második telepes csoportról, akik az 1740-es években a pestis járvány után érkeztek, középbajor nyelvjárásuk alapján következtethetünk arra, honnan érkeztek, de ez sem pontos, hiszen a más tájszólást beszélők nyelvileg igazodtak a bajor nyelvjáráshoz.

A gazdaságilag teljesen egészséges település, Budaörs számára az 1766-os év történelmi jelentőséggel bír. Hosszadalmas pereskedés után a Zichy család ebben az évben elvesztette a birtokát és az Óbudai Uradalom, vele Budaörs is, visszakerült a Magyar Királyi Szent Korona birtokainak elidegeníthetetlenségénél fogva a Kamarai birtokokhoz. Budaörs több mint 100 éven keresztül volt a Zichy család tulajdona és a budaörsiek ebből az alkalomból levélben köszönték meg Zichy Miklós özvegyének a hozzájuk való jóságát. A levél alapján őseink a Zichyeket mint földesurakat szerették, hálával tartoztak nekik. Zichy Péter, majd fia, Zichy Miklós is megértő és jóindulatú volt a budaörsi lakosokkal szemben, Miklós segítségével 1738-ban kezdték el a Budaörsiek egy saját templom és iskola építését, valamint ez idő tájt a szinte csak a letelepedett németek által lakott település gazdaságilag is felvirágzott.  Egy évvel azután, hogy Mária Terézia kormánya átvette a falut, 920 német lakost számoltak Budaörsön, majd az 1780-as „Canonica Visitatio” bejegyzése szerint a település 1354 lakosából 1346 fő német és 8 fő szláv nemzetiségű volt, de ők is jól beszélték a németet.

Tisztelt Érdeklődők, kedves Barátaink, a letelepedési szerződés 300 évfordulója alkalmából ezúton szeretném meghívni Önöket egy Heimatmuseum-időutazásra, múzeumunk képgyűjteményének legrégebbi budaörsi felvételei segítségével!

Szeretettel, Dr. Gajdos-Frank Katalin

(Forrás: Budaörser Heimatbuch, Stuttgart, 1952)

 

 


Virtuális séta Budaörsön

EureG

Die Hauptprojekte des Jakob Bleyer Heimatmuseums im Jahr 2018/2019, sowie die Investment- und Betriebskosten des Institutsträgers, der lokalen deutschen Nationalitätenselbstverwaltung wurden unter den Numern6276-2/2018/NEFO, NEMZ-E-19-0037, NEMZ-E-19-0071, NEMZ-N-19-0128, NEMZ-E-18-0011, NEMZ-N-20-0277-0241, NEMZ-KSZP-20-0077, NEMZ-N-21-0169, NEMZ-N-21-0005, NEMZ-N-21-0197, NEMZ-N-21-0183, NEMZ-N-21-0131, NEMZ-E-20-0054, NKUL-KP-1-2021/1-001392, NKUL-KP-1-2021/1-001396, NKUL-KP-1-2021/1-001197, NKUL-KP-1-2021/1-000832, NKUL-KP-1-2021/1-001532 und NTAB-KP-1-2021/1-000133 unterstützt von:

 
 

és

 

Wir nutzen Cookies auf unserer Website. Einige von ihnen sind essenziell für den Betrieb der Seite, während andere uns helfen, diese Website und die Nutzererfahrung zu verbessern (Tracking Cookies). Sie können selbst entscheiden, ob Sie die Cookies zulassen möchten. Bitte beachten Sie, dass bei einer Ablehnung womöglich nicht mehr alle Funktionalitäten der Seite zur Verfügung stehen.