Budaörsi gyerekek és fiatalok élete 1944-ig

A magyarországi németség életét és életterét mindenekelőtt a mezőgazdaság határozta meg: Budaörsre kezdetben a szőlőművelés és –feldolgozás, később az őszibarack termesztés volt jellemző. A gazdasági sikereket előtérbe helyező mentalitásuk a gyermekeikkel való bánásmódot, azok nevelését is meghatározta: a legfontosabb erények között ott volt a szorgalom, a takarékosság, a terhelhetőség és a fegyelem. Érdekesség: Szőlőszoba. „Míg a gazdának a következő napokban még sok teendője volt az új borral, az asszony otthon az osszegyujt6tt asztali szőlővel volt elfoglalva. Vékony zsinórból mintegy 80 cm hosszúságú függesztő karikát készített, melynek két végét ugyancsak zsinór fogta össze. A zsinór két végére egy-egy fürt szőlőt erősített, vigyázva, hogy mindkét végén azonos súly legyen. Ezután ezt az akasztót („Henkel”) egy kb. 1,50 méter hosszú rúdra akasztottak, úgy, hogy az egyik fürt magasabbra kerüljön, mint a másik, s így ne érjenek egymáshoz. Ez fontos volt, hogy rothadás eseten ne fertőzzék meg egymást. Ilyenkor a rudakat – egyelőre – két széktámlára fektettek. Ha egy rúd megtelt, az állványra (Kraxn”) került. A „Kraxn” olyan faállvány volt, amelyre négy-négy sor rudat lehetett egymás fölé helyezni. Minden sorba harminc rúd került. Minden rúdon 40-50 fürt szőlő függött. Olyan is akadt, aki két vagy több „állványt” („Kraxn”) is felállított. Az így megőrzött szőlőfürtok egész telén át pénzt hoztak, mert Budapesten szívesen vásárolták. Ritkán akadt olyan ház, ahonnan karácsonyig ne tudtak volna szőlőt eladni. Néha ezt a szőlőt egészen húsvétig meg tudtak őrizni, ezt aztán különösen jól megfizették, hiszen akkoriban meg nem léteztek nagy hűtőházak. A szőlő megőrzésé egész telén át adott munkát. A helyiségeket, ahol az állványokat felállítottak, ismételten kénezni kellett, hogy a szőlő ne rothadjon. Ezt egészen mégsem lehetett megakadályozni, ezért hetenként kellett ellenőrizni, és a rothadó szőlőszemeket kis ollóval kicsípni. Ehhez az egyik póznát a másik után le kellett venni az állványról, aztán ismét ugyanoda vissza is kellett helyezzék. Az ilyen fáradozás mellett a szőlőfürtök hosszú ideig megmaradtak ugyan, de mindig kisebbé és édesebbé váltak. A megőrzésre nem volt minden fajta alkalmas, mutatósnak, édesnek és egészségesnek, valamint megőrzésre alkalmasnak is kellett lenniök.” (Michael Ritter: Egy naptári év szokásai Budaörsön) „Die größten Erwerbsquellen der Budaörser waren der Weinbau und die fachmännisch betriebene Pfirsichkultur. Ungefähr zwei Drittel des Budaörser Bodens (2341 Hektar) waren als Wein- und Pfirsichgärten angelegt.“ (Unsere Post, Dezember 2005 Nr. 12., in: Budaörser Heimatbuch, Budaörs 2008) A katolikus egyház meghatározta a hétköznapok, az ünnepnapok és az év rendjét, és jelentős szerepet játszott a gyerekek nevelésében is. A gyerekek életébe három nagy átmeneti rítus kötődött az egyházhoz, a keresztelő, az elsőáldozás és a házasság, mely a gyerekkor végét jelentette.