Kedves Pedagógusok, ez az online anyag most számotokra készült. Összegyűjtöttük benne mindazokat a háttéranyagokat, melyek a Heimatmuseum „Magyarországi német gyerekek és fiatalok 1900-1947” mobilkiállításának feldolgozásához segítséget nyújthatnak.

A kiállítás célja, hogy a legkisebbek számára is betekintést engedjen a magyarországi németek életébe, különösképp az egykor élt gyermekek világát hozza közelebb a maiakéhoz. Sajnos a kialakult helyzet miatt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Skanzen által szervezett „Hagyományaink Vendégségben” elnevezésű rendezvényén történt debütálását követően nem kerülhetett az anyag a nagyközönség elé, ezért döntöttünk úgy, hogy digitális formában elérhetővé tesszük.

Fogadjátok szeretettel, és tekintésetek kiindulási pontnak. Formáljátok a képetekre, igazítsátok az igényeitekhez, és ha segíthetünk bármiben, bátran keressetek minket (info@heimatmuseum.hu)!

Kellemes időtöltést kívánunk!  |  Heimatmuseum team

 

elv

 

 ROLL-UP Nr.1.  Amit mindenkinek tudni érdemes a magyarországi németekről

RU1Ez a megnevezés a Magyarország több tájegységén csoportokban élő németül beszélő kisebbséget fedi, ide tartoznak a budaörsi németek is. Bővebben

Őseik elsősorban a Török uralom után, a 18. században telepesekként jöttek a történelmi Magyarország területére. Bővebben

Budaörsre Gróf Zichy Péterné Gróf Bercsényi Zsuzsanna meghívására érkeztek 1720/21 és 1740/41 körül az első un. „svábvonulások” („Schwabenzüge”)
„Budaörs a XVI. század végére, a török elleni harcok következtében elnéptelenedett. Az első telepeseket gróf Zichy Péterné Bercsényi Zsuzsanna hívta be, akikkel 1721. április 21-én kötött szerződést. Az egyezmény számos kedvezményt biztosított, ezzel is letelepedésre ösztönözve az ide érkezőket. A letelepült német családok szorgalmukkal, munkabírásukkal, erős vallási kötődésükkel virágzó és gyarapodó települést hoztak létre. Megélhetésükben kiemelkedő szerepet játszott a szőlő-, később pedig az őszibarack-termesztés. Kiváló minőségű gyümölcsük mellett a csodaszép úrnapi virágszőnyeg, valamint az 1930-as években, a Kő-hegyen előadott passiójáték is ismertté tette a települést. Az egykor itt élt német családok öröksége – dacára az 1946/1947-es tragikus elűzetésnek – a mai napig meghatározza és formálja Budaörs kulturális, szellemi és vallási arculatát.” (A Heimatmuseum kiállításainak kísérőfüzete, 2018).

Az úgynevezett „dunai svábok” ulmer Schachtel-eken, vagyis ulmi dereglyék-en hajóztak le a Dunán. Bővebben

Több mint 200 évig éltek gazdasági, kulturális és nyelvi kölcsönhatásban magyar környezetükkel. (Erre utal pld. sok német eredetű jövevényszó: herceg a Herzog-ból; vagy a festett bútorok Harta településen, melyre a sárközi és a kalocsai színvilág és mintakincs hatott.)

A sokszínűség megmutatkozik a magyarországi német gyerekek és fiatalok életében, történeteiben, és fényképfelvételein.

 

elv

 

ROLL-UP Nr. 2.  Egy élhető világ – Budaörsi gyerekek és fiatalok élete 1944-ig  |  A magyarországi németek neveltetése/mentalitása

RU2A magyarországi németség életét és életterét mindenekelőtt a mezőgazdaság határozta meg: Budaörsre kezdetben a szőlőművelés és –feldolgozás, később az őszibarack termesztés volt jellemző. A gazdasági sikereket előtérbe helyező mentalitásuk a gyermekeikkel való bánásmódot, azok nevelését is meghatározta: a legfontosabb erények között ott volt a szorgalom, a takarékosság, a terhelhetőség és a fegyelem.

Érdekesség: Szőlőszoba. „Míg a gazdának a következő napokban még sok teendője volt az új borral, az asszony otthon az osszegyujt6tt asztali szőlővel volt elfoglalva. Vékony zsinórból mintegy 80 cm hosszúságú függesztő karikát készített, melynek két végét ugyancsak zsinór fogta össze. A zsinór két végére egy-egy fürt szőlőt erősített, vigyázva, hogy mindkét végén azonos súly legyen. Ezután ezt az akasztót ("Henkel") egy kb. 1,50 méter hosszú rúdra akasztottak, úgy, hogy az egyik fürt magasabbra kerüljön, mint a másik, s így ne érjenek egymáshoz. Ez fontos volt, hogy rothadás eseten ne fertőzzék meg egymást. Ilyenkor a rudakat - egyelőre - két széktámlára fektettek. Ha egy rúd megtelt, az állványra (Kraxn") került. A "Kraxn" olyan faállvány volt, amelyre négy-négy sor rudat lehetett egymás fölé helyezni. Minden sorba harminc rúd került. Minden rúdon 40-50 fürt szőlő függött.

Olyan is akadt, aki két vagy több "állványt" ("Kraxn") is felállított. Az így megőrzött szőlőfürtok egész telén át pénzt hoztak, mert Budapesten szívesen vásárolták. Ritkán akadt olyan ház, ahonnan karácsonyig ne tudtak volna szőlőt eladni. Néha ezt a szőlőt egészen húsvétig meg tudtak őrizni, ezt aztán különösen jól megfizették, hiszen akkoriban meg nem léteztek nagy hűtőházak. A szőlő megőrzésé egész telén át adott munkát. A helyiségeket, ahol az állványokat felállítottak, ismételten kénezni kellett, hogy a szőlő ne rothadjon. Ezt egészen mégsem lehetett megakadályozni, ezért hetenként kellett ellenőrizni, és a rothadó szőlőszemeket kis ollóval kicsípni. Ehhez az egyik póznát a másik után le kellett venni az állványról, aztán ismét ugyanoda vissza is kellett helyezzék. Az ilyen fáradozás mellett a szőlőfürtök hosszú ideig megmaradtak ugyan, de mindig kisebbé és édesebbé váltak. A megőrzésre nem volt minden fajta alkalmas, mutatósnak, édesnek és egészségesnek, valamint megőrzésre alkalmasnak is kellett lenniök.” (Michael Ritter: Egy naptári év szokásai Budaörsön)

„Die größten Erwerbsquellen der Budaörser waren der Weinbau und die fachmännisch betriebene Pfirsichkultur. Ungefähr zwei Drittel des Budaörser Bodens (2341 Hektar) waren als Wein- und Pfirsichgärten angelegt.“ (Unsere Post, Dezember 2005 Nr. 12., in: Budaörser Heimatbuch, Budaörs 2008)

A katolikus egyház meghatározta a hétköznapok, az ünnepnapok és az év rendjét, és jelentős szerepet játszott a gyerekek nevelésében is. A gyerekek életébe három nagy átmeneti rítus kötődött az egyházhoz, a keresztelő, az elsőáldozás és a házasság, mely a gyerekkor végét jelentette.

 

elv

 

 ROLL-UP Nr. 3 Játék és kellemes időtöltés/szórakozás

RU3A gyerekek saját készítésű dolgokkal játszottak, vásárolt játékok ritkaságszámba mentek. Ha az édesapa ügyeskezű iparos vagy asztalos volt, akkor a gyerekek szerencsések voltak.

„A kisfiúkat gyakran kislányok csoportja kísérte, rongybabájukat szívükhöz szorítva. Ezeket édesanyjuk készítette, különösen, ha szegényebbek voltak. Egy fehér rongydarabba gyapjú vagy szövetdarabkákat varrtak: Ez volt a baba feje. Tintaceruzával szemet, szájat és orrot festettek, hajként gyapjúszálakat varrtak rá. Egy másik anyagmaradékból készült a baba teste, karja és lába, s már készen is volt. Még ruhát is varrtak rá, a harisnyát horgolták vagy kötötték, s cipőt is csináltak neki. Ezeket a rongybabákat a kislányok éppúgy szerették, mint a játékboltok drága babáit. A fontos az volt, hogy a babát öltöztetni vagy vetkőztetni lehessen. Nagyobb lányok néha maguk is megkísérelték, hogy babát készítsenek, s igen büszkék is voltak rá” (Michael Ritter: Egy naptári év szokásai Budaörsön. Budaörs, 1996)

Sok gyerek maga barkácsolt fából és különböző anyagmaradványokból, vagy kukoricacsutkából játékot magának.

A gyerekek együtt játszottak az utcákon, közökben vagy udvarokon (ugrálós-, csapat-, kiszámolós játékok). Budaörsön a legkedveltebb játékok a „csigázás” (Drüntreiwen), a „golyódobálás” (Spicken), a „ráverősdi” és az „odacsapás” (Aufdahn) voltak. (Ezeknek a rövidített szabálya a 2018as naptár anyagában megtalálható, linkelhető vagy beilleszthető) A csigázáshoz egy esztergált, szögelt csigára volt szükség, a golyódobáláshoz üveg- és agyaggolyóra. A ráverősdit és az odacsapást pénzérmékkel játszották, külön erre a célra készült játékeszközt nem igényelt.

Kedvenc napjuk a vasárnap volt: akkor több idő jutott játszásra, rohangálásra, együttlétre, kellemes időtöltésre.

"Lärmend strömt die Kinderschar aus dem dunklen Torbogen des Schulhauses. Im knirschenden Schnee trabt Hansi durch den Kirchhof. Auf seinem Rücken tanzt im Rhythmus seiner Schritte der alte, schwarze Schulranzen. Die beiden, in der fahlen Wintersonne erglänzenden großen Messingbuchstaben auf dem Ranzendeckel zeigen die Initialen des Großvaters. (…) „Gelobt sei Jesus Christus“, grüßt Hansi, als er in die Küche tritt, und reißt seine Ledermütze vom Kopf. Indem er den Ranzen auf die Eckbank legt, fragt er: „Großvater, wo ist denn die Mutter?“ Der Großvater, neben dem Ofen sitzend, die Korbflasche unter dem Stuhl, nimmt die Tonpfeife aus dem Mund und antwortet: „In der Weinbeerstube wird sie sein“. Da wendet sich Hansi gleich der Zimmertür zu, läuft durch den angrenzenden Raum und öffnet leise die nächste Türe. In schwarze „Umhängtücher“ eingemummt findet hier der Bub seine Mutter und seine Ahnl. (…) „Warum hat denn der Vater keinen Wein aus diesen Trauben gemacht?- fragt Hansi“ „Ja, dazu sind diese Trauben zu schade, lässt sich die Großmutter hören „für diese Trauben  bekommt die Mutter viel Geld in der Stadt, mehr als sie für den Wein bekommen würde.“ (…) „Wenn wir in diesem Jahr auch so viel mit den Trauben verdienen, so frag doch morgen das Christkind in der Stadt, ob es mir nicht ein Paar Schlittschuhe zu Weihnachten bringen würde“, sagte Hansi augenzwinkernd. (…) Ihre Mühe hat sich auch diesen Winter wieder gelohnt. Darüber freute sich Hansi am meisten. In den Weihnachtsferien drehte er flink seine Bogen und Achter mit seinen blitzblanken neuen Schlittschuhen auf der zugefrorenen Froschloka." (Nikolaus Seiler, in: Budaörser Heimatbuch) 

elv

 

 ROLL-UP Nr. 4. Barátságok

RU4Egyidős gyerekek télen leginkább a toll- és kukoricafosztás alkalmával találkoztak: a lányok és asszonyok dolgoztak, a fiúk kártyáztak vagy zenéltek, és a lányokat figyelték.

A templomi búcsú (Budaörsön: „Kiritog”), úrnapja, farsang és a lakodalmak zenét és táncot hoztak a magyarországi német gyermekek és fiatalok szabályozott életébe.

Der Kiritog-Markt bietet ein buntes Bild. Neben den vielen Kindern, die schon selbständig ihr Kiritoggeld ausgeben dürfen, sieht man junge Mütter mit ihren Schoßkindern auf dem Arm, andere führen die ihrigen an der Hand, für jeden, ob klein oder groß, wird heute etwas gekauft. In den Wirtshäusern geht es überall ebenso lustig zu. (Hans Prach, in: Budaörser Heimatbuch) 

Az édesanyák azonban éberen őrködnek. - Wie bei Kukurutzschälen werden Verwandte, Freunde und Nachbarsleut zum Federschleißen eingeladen. Da sitzen dann die Frauen und Mädchen in hellen Jupperln, - die Frauen mit einem „Schopf“ auf dem Kopf, die Mädchen sorgfältig gekämmt – am langen Tisch und schleißen die Federn und den Flaum von den Kielen. (…) Die Mannsleut sitzen in der Ecke und schauen zu. Freilich richten sich ihre Blicke nicht auf die beweglichen Hände der „Weibsbilder“, sondern vielmehr auf ihre hübschen, sauberen Gesichterln. Die Zusi wirft dem Poldi, der auf dem Rollbrett sitzt, einen verstohlenen, aber vielsagend-strahlenden Blick zu. Obwohl alles weiß, dass sie miteinander gehen, tun sie doch so, als ob sie einander gleichgültig wären. Es würde sich auch nicht schicken, da vor allen Leuten, einander so verliebt anzulächeln. Der Zusi ihre Mutter hat ja bei dem verstohlenen Blick schon durch einen stechenden ihrerseits dem errötenden Mädchen zu verstehen gegeben, was sich g’hört und was sich net g’hört. (…) Die Burschen begleiten die Mädels heim. Vor den Haustürln klingt noch das helle Lachen der Jugend auf, Poldi drückt seiner Zusi bedeutungsvoll die Hand. (Adelsberger, in: Budaörser Heimatbuch)

Az ifjúkor rövidebb volt, mint manapság, hiszen korán kötöttek házasságot: sok lány már 16 évesen, a fiúk többnyire a sorkatonai szolgálatuk után. Az esküvővel véget ér a gyermek és ifjúkor.

Der Hochzeitstag, den man bei uns „Ehrentag“ nannte, war wohl der schönste Tag im Leben eines Ehepaares, wenn er auch zugleich den Abschied von vielen Burschen- und Mädchenfreunden des ledigen Standes bedeutete. (Adelsberger, in: Budaörser Heimatbuch)

 

elv

 

ROLL-UP Nr. 5. A II. Világháború következményei – magyarországi német gyerekek sorsa menekültként 1944-1947

RU51944-ig a legtöbb magyarországi német gyermek és fiatal élete nyugalomban telik, biztonságos, rendezett körülmények között. Nehéz időkben – mint betegség vagy halál – a hit ad vigaszt és reményt.

A II. Világháború és a rákövetkező időszak eseményei, az Elhurcolás (1944/45) és az Elűzetés (1946/47) megbontja a meghitt körülményeket, a magyarországi német gyerekek és fiatalok áttekinthető világát. Sok családot szétszakítnak, sokaknak el kell hagyniuk hazájukat.

Ich erinnere mich an die letzten herzergreifenden Momente, als wir die Hände der Daheimgebliebenen loslassen mussten… der Zug fuhr los… und die Glocke der Wuderscher Kirche fing an zu Leuten… (Frau Lips, Maria Michelberger)

Sok fiatalt elhurcolnak a Szovjetunióba, az elűzött menekültgyerekeknek Németországbaan létbizonytalanságot és kirekesztést kell megélniük.

Ich erinnere mich an die letzten herzergreifenden Momente, als wir die Hände der Daheimgebliebenen loslassen mussten… der Zug fuhr los… und die Glocke der Wuderscher Kirche fing an zu Leuten… (Frau Lips, Maria Michelberger)

Sok fiatalt elhurcolnak a Szovjetunióba, az elűzött menekültgyerekeknek Németországbaan létbizonytalanságot és kirekesztést kell megélniük.

In einer kalten Winternacht, im Januar 1946 klopften am Fenster in der Kalvarienstraße 14, wo meine Eltern wohnten, die Großeltern János Bencze und Mária Kiss. Sie wohnten in der Budafoki Straße 11. Verzweifelt erzählten sie, dass sie aus ihrem Haus vertrieben wurden, nur einige Sachen und Lebensmittel durften sie zusammenpacken. Es wurde ihnen mitgeteilt, dass sie auf der Aussiedlungsliste stehen. Ihr 1938 gebautes Haus gefiel einem Partisanen (Tibor Moldvay). Meine Eltern und auch die Familie Kindtner (Verwandte meiner Mutter) haben sich für die Aussiedlung entschieden. Am 27. Januar 1946 sind sie mit einem fünf Monate alten Säugling (das war ich) im vierten Transport losgefahren. Aus Bettbrettern haben sie schnell Kisten gezimmert, eine Kiste davon ist hier zu sehen, darin packten sie Bettwäsche, Kleidung, Lebensmittel, Großmutters Pfaff Nähmaschine und Handwerkzeuge ein. Wir kamen nach Baden-Württemberg, in die Mergentheimer Gegend in ein kleines Dorf, nach Schirmbach. Elf Großbauern gab es hier, sie musterten die Ankömmlinge und haben sich Leute ausgewählt. Uns wollte niemand, wegen dem Säugling. Meine Großeltern bettelten solange, bis sich eine Bauersfrau erbarmte. Wir fühlten uns garnicht wohl, die Situation der Familie war beschämend. Besonders unsere Bencze Oma konnte sich damit nicht abfinden. (Maria Bencze)

A kisgyermekek gyorsabban alkalmazkodnak. Szüleik és nagyszüleik számára az alkalmazkodás nehézkesebb, de végül mindenki új hazára lel.

Durch die Vertreibung kamen viele unserer Handwerker um ihre mit jahrzehntelanger Mühe und Arbeit aufgebaute Existenz. Doch durch zähe Ausdauer und mit starker Willenskraft ist es so manchem unter ihnen gelungen, sozusagen aus dem Nichts, hier in Deutschland wieder eine neue Existenz zu gründen. (Andreas Bauer)

 

elv

 

ROLL-UP Nr. 6 A te történeted a mi történetünk – Gyerekek és fiatalok a múzeumban (2019)

RU6A Jakob Bleyer Heimatmuseum egy élménymúzeum, kulturális színtér családoknak és gyerekeknek. Kiállításunkkal arra szeretnénk ösztönözni a gyerekeket és fiatalokat, hogy kreatív megjelenítéseket találjanak az „Emlékalbum – Gyerekek és fiatalok 1900-1947 között és ma“ témakörben. 

A mai generációnak – gyerekeknek és fiataloknak egyaránt – a részvétel, az újdonság, a színek és formák, a társadalmi érzékenység, egy-egy megkapó vagy érdekes perspektíva, egy mobilkiállítás más nézőpontot jelent, fontosabbak számukra, mint a megszokott, klasszikus múzeum. Célunk, hogy a Heimatmuseum régi és új arculata új, változatos, izgalmas irányba mutasson.

Kedves gyerekek! – Fiatal múzeumlátogatóinknak aktív, érdekes és kreatív feladatokat kínálunk ehhez a kiállításhoz.

„A ti történetetek a mi történetünk“ témában: „A te történeted a mi történetünk“ címmel és lehetőségük nyílik tapasztalataikat, történeteiket, identitásukat papírra vetni. A saját maguk által írt történetek és az ehhez tartozó fotók által a fiatal látogatók így máris áta kiállítás részévé változnak: „Gyerekek és fiatalok a múzeumban“.

Fotóalbum: „Emlékalbum – Gyerekek és fiatalok 1900-1947 között és ma“ témakörben. Fotókat és történeteket gyűjtünk egy fotóalbumba, amely a Roll-up kiállítás részét képezi majd és bármikor kézbe vehető.

Nagyon örülünk szép történeteknek, rajzoknak, fotóknak, képeknek, művészi ötleteknek, melyek a Heimatmuseumot még érdekesebbé teszik. A munkák a kiállítás keretén belül, a fotóalbum segítségével bemutatásra kerülnek!

 


IMÁZS FILM

Heimatmuseum imázs film

EureG

 6276-2/2018/NEFO, NEMZ-E-19-0037, NEMZ-E-19-0071, NEMZ-N-19-0128, NEMZ-E-18-0011, NEMZ-N-20-0277-0241, NEMZ-KSZP-20-0077, NEMZ-N-21-0169, NEMZ-N-21-0005, NEMZ-N-21-0197, NEMZ-N-21-0183, NEMZ-N-21-0131, NEMZ-E-20-0054, NKUL-KP-1-2021/1-001392, NKUL-KP-1-2021/1-001396, NKUL-KP-1-2021/1-001197, NKUL-KP-1-2021/1-000832, NKUL-KP-1-2021/1-001532 és NTAB-KP-1-2021/1-000133 számú, a Jakob Bleyer Heimatmuseum 2018/2019. évi kiemelt projektjeinek, valamint az intézményfenntartó helyi német nemzetiségi önkormányzat beruházási- és működési költségeinek kiegészítő támogatását biztosította:

Elfogadja a sütiket, hogy értsük hogyan találta meg oldalunkat és milyen tartalmakat talál hasznosnak?