Budaörs felvirágzása

Budaörs a budai hegyvidék legnagyobb települése. Történetét, kultúráját a fővároshoz való közelség, valamint a német nemzetiségű lakosság határozta meg.

A török hódoltság után az első telepeseket gróf Zichy Péterné Bercsényi Zsuzsanna hívta be, akikkel 1721. április 24-én kötött szerződést. Az egyezmény számos kedvezményt biztosított, ezzel is letelepedésre ösztönözve az ide érkezőket. Az 1739-es pestisjárvány törést okozott a település fejlődésében, az ezt követő betelepítések után azonban, köszönhetően a járvány- és háborúmentes időszaknak, békésebb évtizedek következtek, amelyek kedveztek a társadalmi és gazdasági viszonyok megszilárdulásának.

Budaörsön a földrajzi adottságok elsősorban a szőlőtermesztésnek kedveztek, amely művelési ág a XIX. században teljesedett ki. Ennek a virágzó kultúrának a legszebb emlékei azok a présházak és pincék voltak, amelyek a településtől északra önálló falut alkottak.

A virágzó időszaknak a filoxéra (szőlőgyökértetű) vetett véget, amely az 1880-as évek végére Budaörs szőlőinek nagy részét elpusztította. A későbbi években ezek egy részét helyreállították, illetve új területeket is kialakítottak, de borszőlőt elsősorban már csak saját szükségletre termeltek. Piacra a csemegeszőlőt, elsősorban a csiri-csurit vitték. A gazdák emellett másik megélhetési lehetőséget is kerestek: Budaörs az 1920-as évekre az ország egyik legjelentősebb őszibarack-termesztője lett.

Annak ellenére, hogy Budaörs korán polgárosodott, a megélhetésben kiemelkedő szerepet játszott a gazdálkodás. Emellett azonban fejlett iparral rendelkezett, a településen kisebb üzemek, gyárak is működtek: Hölle-pezsgő, Eller-kötöde stb.

PDF megtekintése >

Virágzó kulturális élet

A korai polgárosodás jegyei a kulturális életben is megmutatkoztak. Már az első világháború előtt is több egyesület működött Budaörsön (lövészegylet, Lyra Dalkör, Önkéntes Tűzoltó Egyesület), amelyek aztán, kiegészülve más szervezetekkel, a két háború közt élték virágkorukat.

Az egyesületek működése a teljes közösséget átfogta, férfiak és nők, fiatalabb és idősebbek egyaránt megtalálhatták a számukra legmegfelelőbbet. Ezek egy részének nem csak a szórakoztatásban, hanem a fiatalok nevelésében is fontos szerepe volt, és működésük szorosan kapcsolódhatott a római katolikus egyházhoz.

A lányok nevelésében nagy jelentőséggel bírtak az Irgalmas Nővérek, akik 1884-ben, Krammer György hívására érkeztek Budaörsre. Felügyeletük alá tartozott az óvoda és a leányiskola. A település első iskolája az 1730-as évek végén épült. 1884-ig fiúk és lányok közös osztályokban tanultak, ezt követően viszont a lányok a későbbi posta épületébe költöztek, ahol már a rendhez tartozó apácák nevelték őket. Irányításuk alatt működött a Mária-lányok Egyesülete. A Mária-lányok nyakukban kék szalagra fűzött érmét viseltek, nevelésük szigorú szabályok szerint zajlott.

Szintén kiemelkedő szerepet játszott Budaörs életében a Lyra Dalkör, amelynek tagjai nemcsak énekléssel foglalkoztak. A Clementis László vezetésével 1912-ben megalakult egyesület az első világháború alatt szünetelt, de 1919-ben újjáalakult. A dalkör keretein belül színjátszó csoport működött, amely más településeken is fellépett. Aktív szereplői voltak a kőhegyi passiójátékoknak.

A virágzó egyesületi életet a második világháború törte meg, az utána bekövetkező politikai változások pedig nem tették lehetővé az újjáalakulást.

PDF megtekintése >

Vallásos élet

Budaörs tisztán római katolikus település volt. Az istenfélő, vallásos lelkület a templomi év minden alkalmán megnyilvánult, vasár- és ünnepnapokon, zarándoklatokon, körmeneteken.

Különösen nagy tisztelet övezte a budaörsiek körében Szűz Máriát, amely elsősorban zarándoklatok formájában fejeződött ki. Kedvelt zarándokhely volt Máriaremete, Máriamakk, de legnagyobb útjuk minden évben Mariazellbe vezetett. Szervezetten, lovas kocsival, illetve Kurir-busszal utaztak. Az utolsó nagy zarándoklatot 1938-ban tartották meg.

Az egyházi ünnepek közül legfelemelőbb módon az Úrnapját ünnepelték meg, amikor a hívek virágszőnyeget készítettek, amelyen azután körbehordozták az Oltáriszentséget. Az egész falu készült erre a nagy ünnepre. A korabeli sajtó híradásainak köszönhetően pedig más településekről is eljöttek megcsodálni a színpompás alkotást.

A virágszőnyeg 4-5 méter széles és 2 kilométer hosszú volt. Különösen sok tennivaló akadt annál a négy háznál, ahol az oltárokat, a körmenet kápolnáit állították fel. A kápolnák belső oldalaira több száz, a legkülönbözőbb virágokból kötött koszorút akasztottak fel.

A virágszőnyeg mellett a kőhegyi passiójáték volt Budaörs másik nagy látványossága, amely a Lyra Dalkör szervezésében zajlott, de tematikájában a vallásossághoz kötődött.

Jézus szenvedéstörténetét először 1931-ben adták elő a Müller vendéglőben. Az első előadások sikere láttán felmerült a gondolat, hogy a passiójátékot szabadtéren, a Kő-hegyen mutassák be. A szervezőmunka irányítását Bató Géza tanár, kórusvezető, a budaörsi Passió szövegkönyvének szerzője vette a kezébe. Az első előadás 1933. június 11-én hangzott el. A játékokat 1939-ig szervezték meg.

PDF megtekintése >

Viselet

Budaörsöt az anyagi kultúra terén elsősorban szőlője és őszibarackja tette ismertté, de legalább ennyire fontos ismertetőjegye volt a településnek a kék harisnya.

Buda-vidék német településeinek viselete egységes volt. Elsősorban a szolid díszítés és a sötétebb színek jellemezték. A hasonlóság ellenére azonban valamennyi település viseletében voltak olyan jegyek, ruhadarabok, amelyek elkülönítették a többitől. Budaörsön ez a nők kék harisnyája volt. Ezt a térdig érő ruhadarabot télen gyapjúból, nyáron cérnából készítve hordták, fiatalok és idősebbek egyaránt. Jellegzetes ruhadarabnak tekinthető még a farpárna, amely kerekebbnek mutatta a csípőt, valamint a téglalap formára hajtott rumburgi vászonkötény.

Az ünnepi viselethez tartozott a fekete szövetből varrt, bélelt, a széleken zsinórral díszített és kapcsokkal záródó kiskabát. Az ez alá felvett selyem vállkendő rojtjai a kabát alól kilógva a kötényre simultak rá, ezzel díszesebbé téve a viseletet. A kiskabát világoskék selyemszoknyával és fehér rakott köténnyel kiegészülve a menyasszonyi viseletnek is részét képezte.

A nőkhöz hasonlóan a férfiak viseletét is egyszerűség jellemezte. Jellegzetes ruhadarabja volt a fekete szövetből készült, magasan záródó mellény, a kétsoros gombolású, legombolt gallérú kabát. Ünnepi alkalmakkor zsinórral díszített csizmanadrágot vettek fel. A hétköznapokon és vasárnap délután a férfiak viseletéhez hozzátartozott a melles kötény.

A hétköznapi viselet elsősorban anyagában különbözött az ünnepitől, kevésbé értékes, könnyen mosható anyagokból készítették el ezeket a darabokat, de elhasználódásuk miatt jóval kisebb számban maradtak fenn, mint az ünnepi viselet darabjai. Ennél is kevesebb tárgyi emlékkel rendelkezünk a gyermekviselet kapcsán, amely szabásában, formájában egyezett a felnőttekével.

PDF megtekintése >

Kitelepítés

Budaörs virágzó gazdasági és kulturális életét a második világháború törte meg, a németek kitelepítése pedig soha nem látott pusztulást okozott.

A telepítési terveknek megfelelően először a Budapest környéki németeket kezdték kitelepíteni, az első település pedig Budaörs volt. A kitelepítési bizottság mindazok listára való felvételéről döntött, akik az 1941. évi népszámlálásnál magukat német nemzetiségűeknek vagy anyanyelvűeknek mondták, illetve akik magyar hangzású nevüket németre változtatták, de a népszámlálásnál magukat magyarnak valló, ám német anyanyelvet használó személyek sem érezhették magukat biztonságban.

A kitelepítés 1946. január 19-én kezdődött meg. A kitelepítendőket álmukból ébresztették fel, a családoknak néhány órájuk volt arra, hogy összeszedjék a holmijukat. Február 5-ig további 6 transzportot indítottak el a budaörsi vasútállomásról. Nem egészen 3 hét alatt közel 6000 budaörsit kényszerítettek szülőfaluja elhagyására, 1947 augusztusában pedig még további 280 főt telepítettek ki, de immár nem Németország amerikai, hanem szovjet megszállási övezetébe.

A németek erőszakkal történő eltávolítása súlyos társadalmi változásokat eredményezett, a nemzetiségi megoszlás egyik pillanatról a másikra teljesen átalakult. Az események az élet minden területére kihatottak. A kitelepítés felbomlasztott egy több mint két évszázada, ugyan nehézségekkel, de működő gazdasági és társadalmi szerkezetet és súlyos veszteségeket okozott a népi kultúrában. A ki nem telepített őslakosok fokozatosan elhagyták régi szokásaikat, az egyesületek jelentős része feloszlott. Ennél is gyorsabb volt azonban a pusztulás az építészeti emlékek terén. Egy-két évtized alatt a pincefalu szinte nyomtalanul eltűnt. Jelentős károkat szenvedtek az egyházi építmények is.

PDF megtekintése >

Hagyományőrzés

A németek erőszakkal történő eltávolítása drasztikusan átalakította Budaörsöt. Az itt maradtak azonban, ha nyíltan nem is tehették, családon belül továbbvitték őseik hagyományait, emlékét, az 1970-es évektől pedig városi szinten is megkezdődött a német örökség megmentése.

1983-ban újjáalakult Budaörs egyik legrégebbi egyesülete, a Lyra Dalkör, amelynek első vezetője ifj. Szakály Mátyás lett. A dalkör megalakítása óta tevékenyen részt vesz Budaörs német nemzetiségi és kulturális életében.

Az 1970-es években a tárgyi emlékek összegyűjtése is megkezdődött Füzér Ferencné, az 1. számú Óvoda igazgatójának vezetésével. Néhány év alatt azonban olyan jelentős anyag gyűlt össze, hogy állandó helyet kellett találni a gyűjteménynek. A városi vezetés mellett több helyi lakos, köztük Báder Györgyné és Hauser József is az ügy mellé állt, akiknek közreműködésével a Városi Tanács megvásárolta a Budapesti út 47/1 szám alatt álló épületet, ahol 1987. augusztus 18-án nyílt meg a múzeum. Megalapításával a hagyományok őrzése, a múlt feltárása intézményi keretek közé került, amely munka mellett a kezdetektől ott áll Budaörs Város Önkormányzata, 1994-től a német nemzetiségi önkormányzat, valamint számos civil egyesület és szervezet.

A tárgyak megőrzése mellett a Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény és a nemzetiségi önkormányzat kiemelt szerepet fordít azok bemutatására is, valamint a tudományos kutatómunkára, az ismeretek átadására, a helyi közösség összefogására, a megrongálódott vagy elpusztult értékek megmentésére. Ennek eredményeképpen számos kiadvány jelent meg, helyreállították az Ótemetőt, újjáépült a Kálvária és a Kőhegyi kápolna, 2000-ben pedig a nagyhírű passiójátékot is felélesztették.

PDF megtekintése >