A Kőhegyi kápolna története

Budaörsre az 1720-as évek elejétől római katolikus német telepesek érkeztek. Vallási életük fő színtere a Nepomuki Szent János-templom volt, amelyet 1738-ban kezdtek el építeni. A még épülő templomot 1745-ben szentelték fel, de mai formáját csak 1810-re nyerte el. A Nepomuki Szent János-templom mellett fokozatosan épültek fel a vallásos élet egyéb épületei és emlékei is, a határt jelölő vagy fogadalomból, hálából emelt keresztek és képoszlopok, valamint a kápolnák.

A zsellérsorban élő Wendler Ferenc egy olyan családban nevelkedett, ahol a mély vallásosság a mindennapokat és az ünnepeket egyaránt átjárta. Wendler Ferenc több álmában is megjelent Szűz Mária, élete azonban akkor változott meg, amikor 1853-ban, munka közben ráomlott a vályogfejtő és teljesen eltemette őt. Társai azt hitték, már sosem látják viszont élve, de amikor a holttestét ki akarták ásni, sértetlenül került elő a föld alól. Ferenc megmenekülését a Szűzanyának, és az ő óvón ráterített köpenyének tulajdonította, és megfogadta, hogy hálából kápolnát épít. Helyét annál a vadrózsabokornál jelölte meg, amelynek szirmain a Szűzanya arcát látta. Alapkövét 1855. május 5-én rakták le és október 15-én szentelték fel. A hagyomány szerint a budaörsi Szeplőtelen Fogantatás kápolna volt az első a világon, ami ezt a nevet kapta, és maga IX. Pius küldte ajándékba a Szűz Mária-szobrot.

Wendler Ferenc felesége halála után megkezdte a Kőhegyen remetelakjának a kialakítását, ahova 1878-ban költözött fel, és egészen 1897-ben bekövetkezett haláláig gondozta a kápolnát.

A Kőhegy a kápolnával, a mellette álló Szentháromság szoborral és a kőkereszttel, valamint a sziklába állított fémkereszttel Budaörs szimbóluma lett. A hely jelentősége pedig tovább nőtt, amikor 1933-ra közadakozásból és jórészt társadalmi munkából itt épült fel a passiójátékok állandó díszlete.

PDF megtekintése >

A Kőhegyi kápolna és környezetének újjáépítése

Wendler Ferenc halála után a kápolnát fia, András gondozta. A család 1931-ben átadta az egyháznak, de továbbra is gondoskodtak az épület tisztántartásáról. A második világháború alatt lövedéktalálatok érték a kápolnát, amit a család még kijavíttatott, a kitelepítés után azonban gyors pusztulásnak indult. A kápolnával együtt a Kőhegyen lévő valamennyi emlék elpusztult.A Kőhegyre elsőként a sziklába állított kereszt került vissza, amelyet a kitelepített Konrád testvérpár készíttetett el. A szállítást Schmidt Mátyás szervezte meg és 1995. június 17-én a budaörsi testvéregyházak képviselői áldották meg.

A második emlék, amely újjáépült, a Kőhegyi kápolna volt, amelynek építésére 2003-ban kerülhetett sor. Erre a célra, nem egészen két év alatt több mint ezren adakoztak. A munkák 2003 júniusában kezdődtek meg. A terveket a fellelhető képek és dokumentumok alapján készítették el, és ezek alapján eredeti formájában épülhetett újjá a kápolna a régi helyén Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében. Felszentelését 2003. október 15-én tartották. A kápolnát több olyan liturgikus tárgy is díszítette, amelyeket a budaörsiek kimentettek a kápolnából. A Kruck József által Mocsára menekített Szűz Mária-szobrot a szenteléskor helyezték el a kápolnában. A kápolna az összefogás méltó szimbóluma. Ahogy Ritter Imre, a német önkormányzat akkori elnöke fogalmazott: „A Kőhegyi Kápolna újraépítése igazi elégtétel, valódi kárpótlás a német nemzetiségi őslakosság részére. […] Évtizedek óta még sosem volt ekkora egység és egyetértés Budaörsön, mint amilyet a Kőhegyi Kápolna építése teremtett!” A későbbi években, a város által is támogatott német önkormányzat irányításával a további adományokból és pályázatokból folytatódott a kőhegyi emlékek újjáépítése. 2004. szeptember 12-én áldották meg a kápolna két harangját, valamint a Rákos Péter által készített Szentháromság szobrot, 2008 szeptemberében pedig a kőkeresztet, amit Seregi József faragott. 2000-ben a passiójáték is visszatért a Kőhegyre. Első évben még a Csíksomlyói Passiót adták elő, 2003-tól azonban újra az eredeti Budaörsi Passiót hallhatják az ide látogatók.

PDF megtekintése >

A Kálvária kápolna és a keresztút

A korabeli leírások szerint a Kálváriadombon már az 1760-as években állt egy kereszt két szoborral, amelyek Szűz Máriát és Szent János apostolt ábrázolták. A domb lábához a kápolnát 1817-ben Kreisz Jakab építtette. A keresztút felállítását néhány évvel később, 1821-ben kezdte meg a lakosság. A 14, sóskúti mészkőből épített stációból álló keresztút a kápolnától kanyargott a domb tetejére.

A Kőhegyi kápolnához hasonlóan a kápolna és a keresztút a kitelepítést követően pusztulásnak indult, az épület 1958-ban már romokban állt, a két szobor is sérült állapotban volt. Később ezeket is széthordták, csak a fakereszt maradt meg.

A Kálváriadomb keresztútjának helyreállításához 1997-ben kezdett hozzá a német önkormányzat Budaörs város anyagi támogatásával. Első lépésben a domb tetején álló fakereszt készült el a bronz korpusszal, valamint a stációk. A Kálváriacsoport talapzata, kőlábazata eredeti formájában lett kiegészítve és felújítva. A 13 új stáció süttői mészkőből épült, míg az egyetlen megmaradt, X. stációt sóskúti mészkővel pótolták. Az egyes állomásokat Molnár Göb Zoltán ólomüveg képei díszítik. A kereszt és a stációk felszentelését 2000-ben tartották.

A kápolna újjáépítése két évvel később valósulhatott meg. Első lépésben régészeti módszerekkel tisztázták az épület eredeti helyét és méretét, majd régi iratok és fényképek alapján készítették el a terveket. A munkálatok 2002 júniusában kezdődtek meg. A kápolnát a Budaörsi Római Katolikus Egyházközség és Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzat építtette újjá Budaörs Város Önkormányzata és a Budaörsért Alapítvány anyagi támogatásával. Felszentelését 2002. november 9-én tartották. A kápolnában helyezték el a régi keresztet és korpuszt.

Utolsó lépésben a kereszt két oldalán álló szobrok készültek el minisztériumi támogatás keretében. A Kőrösi Antal által készített szobrokat 2011. április 15-én áldották meg.

PDF megtekintése >

Ó-temető

A templomot körülvevő temetőt a kegyes királyi rendelet 1778. június 18-án használaton kívül helyezte, és ugyanebben az évben szentelték fel a ma Ótemetőként ismert temetőt. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv (canonica visitatio) szerint a temetőben 1783-ra már egy központi keresztet is állítottak a budaörsi lakosok. A ma is látható kápolnát Csulits János építtette 1863-ban, amely hosszú időn keresztül ravatalozóként is szolgált, az 1980-as évektől pedig a görög katolikus használják.

A kitelepítést követően az Ótemetőt fokozatosan elhagyták, a temetések megszűntek, egyre kevesebb sírt gondoztak. Az elhagyott, egyházi tulajdonban lévő temetővel kapcsolatban már az 1990-es évek első felében megszületett a megállapodás, hogy azt kegyeleti parkká alakítják, fenntartását pedig a város átvállalja. Ez 1996 júniusára valósulhatott meg, amikor a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata a hazai német nemzetiségi lakosság 1946 és 1948 közötti kitelepítésére emlékezve országos emlékhellyé nyilvánította.

A temető rendbetétele az 1990-es évek közepén kezdődött meg: megtisztították, rendezték a terepet, kialakították az utakat, majd a 2000-es években a sírkövek restaurálására is sor került. 2006 júniusában itt avatták fel az Országos Német Elűzetési Emlékművet, Menasági Péter Bezárt kapu című alkotását. Talapzatán Koch Valéria költő sorai olvashatóak: „Stoppt schon den kleinsten Haß und sagt rechtzeitig halt”. („A legkisebb gyűlöletet is már időben állítsátok meg”.) A közel másfélezer síremlékkel rendelkező temető a magyarországi németség egyik legrégibb épen maradt temetője, amelyet Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzat tart fenn Budaörs Város Önkormányzata támogatásával.

PDF megtekintése >