Szeretettel köszöntjük a Heimatmuseum városi sétáján!

Múzeumunk évek óta kínál városi sétát Budaörsön, amely most a kihelyezett QR-kódok segítségével önállóan is körbejárható. Az egyes helyszínek történeti részei egymásra épülnek, 8 állomáson át megismerkedhetnek Budaörs történetével, népi kultúrájával. Emellett minden egyes állomáson érdekességek is olvashatók az adott helyszínnel kapcsolatban. Az útvonal térképe a lenti képgalériában tekinthető meg!

2. EGYKORI LEÁNYISKOLA

TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

A főváros közelében fekvő Budaörs korán polgárosodott, fejlett ipara alakult ki (keserűvíz- és pezsgőgyár, kötöde stb.), a városi építkezés jegyei a templom környékén álló emeletes épületeknél mutatkozott meg. A mellékutcákban azonban egészen a XX. század közepéig a hagyományos falusi építkezés jegyei voltak megfigyelhetők. Az egysoros vagy zártkapus házak az utcafrontra épültek, a lakóházak mögött pedig ott sorakoztak a gazdasági épületek. A korai polgárosodás és a fejlett ipar ellenére mindvégig a földművelés dominált: a budaörsi családok többségének az 1880-as években pusztító filoxéráig (szőlőgyökértetű) a szőlő jelentette a fő megélhetést, ezt követően pedig a csemegeszőlő piacra szállítása, valamint az őszibarack termesztése adott jelentős plusz jövedelmet. A szőlőtermesztés legszebb épített emlékei a Kő-hegy körül kialakított több száz pince és présház voltak, valamint az itt látható egykori leányiskola alatti uradalmi pince. Ennek nagy szerepe volt a második világháború alatt is, gyermekek, fiatal lányok és idősebb asszonyok búvóhelyeként szolgált.

ÉRDEKESSÉGEK

Budaörs tisztán római katolikus település volt. Az istenfélő, vallásos lelkület a templomi év minden alkalmán megnyilvánult, vasár- és ünnepnapokon, zarándoklatokon, körmeneteken. A legkedveltebb zarándokhely Mariazell volt, ahova a két háború közötti években külön busszal utaztak a budaörsiek. Ide nemcsak a helyi plébános vagy káplán, hanem az Irgalmas Nővérek is elkísérték a zarándokokat. A Páli Szent Vincéről nevezett Irgalmas Nővéreket 1884-ben hívták be Budaörsre. Az ebben az évben különvált fiú- és leányiskola közül az utóbbi az ő vezetésük alá került. A tanítást az itt látható épületben kezdték meg, ahol óvoda is működött, illetve hátul, az épület mögött volt a zárda. A nővérek 1948-ig, az iskola államosításáig vezették az intézményt. 1950-ben a rendet felszámolták.

Az Irgalmas Nővérek nagy hangsúlyt fektettek a leánygyermekek nevelésére, akik kisiskolás koruktól kisebb társulások tagjai voltak, amely ahhoz kellett, hogy végül Mária-lányokká válhassanak. A négy társaságba tartozók különböző színű szalagokat viseltek, rajtuk a megfelelő éremmel: 1. lila szalag Őrangyal éremmel; 2. piros szalag Jézus Szíve éremmel; 3. sárga szalag Oltáriszentség éremmel; 4. zöld szalag Remény éremmel. Ezen szintek végigjárása után a legrátermettebbek Mária-lánnyá válhattak, az eskü letétele után megkapták a kék szalagot a Szűz Mária-éremmel. Mária-lánynak lenni nagy megtiszteltetés volt, az esküvő alkalmával ünnepélyesen vették le szalagjukat. Az utolsó Mária-lányok 1948-ban tették le fogadalmukat, utána az egyesületet felszámolták.

KÉPGALÉRIA