A „tűzéjszakától” az „autonómiáig”

A második világháborút követően Olaszországhoz csatolták az osztrákok lakta Dél-Tirolt, ahová az akkori kormány masszívan telepített át olaszokat. Ez ahhoz vezetett, hogy 1956-ban megalakult a Bizottság Dél-Tirol Felszabadításáért (BAS), amely fel szerette volna hívni a világ figyelmét a térségben folyó igazságtalanságokra, politikai és kulturális elnyomásra. Kezdetben civil ellenállás formájában, 1961-től azonban robbantásos merényletekkel is, melyek célpontjai az olasz állam dél-tiroli hatalomátvételét jelző szimbólumai voltak.

A BAS egykori aktivistái évekig gyűjtötték a kiállítási darabokat az ellenállás éveiből, az úgynevezett „dél-tiroli bombaévek”-ből, melyek Bozenban, a Tiroli Történelem Házában láthatók. 2022 végén a Heimatmuseumba is elhozták a kiállítás egy szeletét.

Egy ütős kiállítás. Dobok az NDK-ból

A koronajárvány idején, 2020-ban nyílt meg az NDK-dobokból összeállított kiállítás, melynek alapanyagát a Ceglédi Dobmúzeum alapítója, a zenész és magángyűjtő Kármán Sándor bocsájtotta rendelkezésünkre. A tárlaton nemcsak a 20. század második felének neves ütőhangszerei kaptak helyet, hanem híres használóikról, a dobgyártás történetéről is szóltak a kiállított dokumentumok és tablók.

Ezt varrd össze! Német játékvarrógépek a 19–20. századból

Az elmúlt században a paraszti háztartásokból nem hiányozhatott a varrógép, melynek gyártója elsősorban a Singer cég volt. Azt azonban kevesen tudják, hogy már a 19. században, elsősorban a leánygyermekek számára, játékos tanítás céljából megszületett ezeknek a felnőtt varrógépeknek a kistestvére, a technikai szempontból kifogástalanul működő játékvarrógép. Egy budapesti magángyűjtő, Tóth György állította ki a Heimatmuseumban 2019-ben ezeket a kis „gyöngyszemeket”, például a legelső játékvarrógép-konstrukciókat, illetve miniatűr útivarrógépeket, továbbá a sikeres német darabokat – a Müller cég csúcsmodelljét, a Casige (Carl Sieper in Gevelsberg) 200 grammos legkisebb gépét –, emellett a korabeli játékvarrógépek néhány luxusverzióját, valamint nosztalgiagépeket, játékgyári darabokat, illetve a Singer 150 éves jubileumára megalkotott miniatűr varrógépet.

Hartai festett bútorok

A tatai Német Nemzetiségi Múzeum hartai bútorgyűjteményének egy szeletét ismerhették meg a látogatók 2019-ben a „Daniel Stein – Margaretha Keiber 1912” című kiállításban. Ezek a faragott, feliratos, monogramokkal és évszámokkal ellátott, sötétkék alapon élénk színekkel, tipikus motívumokkal díszített bútorok legalább száz éven keresztül csak Hartára voltak jellemzőek. Minden férjhez menő hajadon csakis ilyen kézzel festett berendezési tárgyakat készíttetett a helyi asztalosokkal, akiket „virágos asztalosnak” (Blumentischler) is neveztek. A kiállított bútorok mellett egyéb installációk és tablók mutatták be az asztalosok munkáját és a bútorfestők technikáját, a jellegzetes színek és motívumok világát.

Hordozókendők és női sorsok

A 2012-ben megvalósított időszaki kiállítás különleges textilekkel foglalkozott, miközben egy kis összehasonlítást is adott a magyarországi németek Baranya megyei és a Budaörsön használatos háztartási textileiről. A középpontban a hordozókendők álltak, melyekben lényeges a különbség, hogy a baranyai háromszögben szinte kultikus jelentősége volt a speciálisan megszőtt, színes, csíkos gyerekhordozó kendőnek, míg Budaörsön egy egyszerű fehér, szolid hímzéssel ellátott kendő szolgált erre a célra. Budaörsön e textil egy egyszerűbb változatát gyümölcsszállító kosarak hordozására is használták. A kiállítás egyik sarkában a mini enteriőr egy baranyai lakószoba sarkát mutatta be, az ott használatos bútorokkal és kézimunkákkal.

KÉPGALÉRIA